Több, mint testőr

Napjaink egyik valóság-show celebjét kellett kísérgetnem interjúkra, és egyéb médiaeseményekre. A hölgy öccse kért fel rá, elvállaltam a munkát.

Reggel a megbeszélt időpontban vártam a lakótelepi panelrengeteg közepén, egy sötétített ablakú BMW-vel, ahogy kérte. Fél óra várakozás után - mikor már a sokadik köcsög Suzukis dudált rám, hogy elfoglalom az úttestet - rátelefonáltam, hogy mi a helyzet.
- Jujj, már ennyi az idő? - nyafogta a telefonba. - Pár pillcsi, és ott leszek.
Röpke 20 perc után nyílt a lépcsőház ajtaja, megjelent két mell. Pár perccel utána követte ügyfelem is. Az autó lesápadt ekkora légzsákok láttán...
Kaptam két puszit üdvözlésül, ám elfelejtettem, hogy a díszpicsák arcához nem szabad hozzáérni, mert ragadnak. Nagy nehezen elszakadtam tőle, a hiányos smink miatt zombiként meredt rám. Bevágta magát hátra az autóba, és vakolni kezdett. Előző életében tuti kőműves lehetett...
Már az elindulás pillanatában késésben voltunk, ám őt ez láthatóan cseppet sem zavarta. Végigcsacsogta az utat mindenféle édesekkel, meg tündibündikkel, BÁR ne hallottam volna. Megérkezvén a TV-stúdióhoz nem találtam parkolóhelyet, így megálltam a villamos sineken, vészvillogót kitettem. Úgyis ritkán jár erre, majd csilingel ha útban vagyok.
Bementünk az épületbe, ahol már vártak rá. Egy tárgyalót bocsátottak a rendelkezésünkre, ahová egyesével mentek be a riporterek. Én az ajtónál állva örködtem. Az első riporter pár perc alatt végzett, vigyorogva távozott. Intettem, bement a következő. Eltelt pár perc, jött is kifelé a nyakkendőjét igazgatva. Diszkrét torokköszörülésemre, és pillantásomat követve rángatta fel a sliccét, és lelécelt. A következő pasas hosszabban kérdezgette védencemet, és kigombolt inggel, izzadtan jött ki. Benyitottam, ügyfelem éppen a blúzát gombolta be.
Elég fülledt volt a levegő, gondoltam elromlott a légkondi. Átköltöztünk egy másik helyiségbe, mindenki nagy megelégedésére.
- Pörgessük fel a dolgokat, jöjjenek be egyszerre hárman! - szólt ki az ajtón.
Tényleg jó ötlet volt, hamarabb végeztek mint külön-külön. Kócosan támolyogtak ki, lehetett egy kis pofozkodás az első kérdés jogáért. Még két turnus lement, és elfogytak az emberek.
Beléptem a tárgyalóba, a hölgy éppen a blúzáról törölgette a foltokat.
- Rám borult a kávé - panaszolta. - Rám jár a RÚD rendesen...
Elvonult a mosdóba rendbeszedni a sminkjét. Eléggé terpeszben járt, elülhette magát a pár óra alatt. A tárgyaló szőnyegén egy vastag aranyláncot vettem észre, felpróbáltam. Levenni már nem volt időm, mert közben éktelen csilingelés támadt. Kirohantam az autóhoz, ahol egy villamos állt pár centire a kocsimtól.
Ha egy karcolást is ejtett rajta, letépem a fejét! Liluló fejjel indultam a vezető felé, aki meglátva engem elcsendesedett és szó nélkül hátrébb tolatott. Na azért!
Ügyfelem is megjelent, besegítettem az autóba, és csikorgó gumikkal elindultam. Hazavittem a hölgyet, aki kávéra invitált magához. Mivel nem kávézom, így visszautasitottam a kérést. Persze ha dugni akart volna, annak semmi akadálya...
Búcsúzoul kaptam tőle egy DVD-t, fiatalabb korában szerepelt valami művészfilmben. Este majd megnézem. Adtam neki két puszit az arca mellé, és elégedetten távoztam.
Jó munka, elégedett ügyfél.